Ahogy ígértem...
A napi 2 megálló is épp elég arra, hogy érdekes sztorikkal fussak össze, magam is tapasztaljam, és jókat röhögjek azon, hogy hogyan is működik, vagy épp nem működik az ismerkedés ezen formája...
Először is egy személyes sztori, arról, hogy nem működik...: a szőke hercegek manapság nem fehér lovon közlekednek, hanem piros vonattal...ez volt az elmúlt kb 1 évem mottója, hogy miért is? Elmesélem...Úgy 1 éve volt, szingli szakaszomban, hogy minden héten, amikor délelőttre jártam dolgozni együtt utaztam egy sráccal...tipical story, szemezgetés, véletlen egymás közelébe ülés, néhány mosoly, de finito...soha egy mondatot nem váltottunk, mert ki ismerkedik vonaton? A homlokára van írva a másiknak, hogy szabad vagy sem? Nincs, tehát ki kockáztat...érdemes egyáltalán kockáztatni? Tegyetek egyszer próbát! :)
Vicces sztorik...ide mindenkinek biztos van pár könnyfakasztó emléke...nos, nekem a fiatal kallerok szolgáltatnak mókás reggeleket...van egy-kettő, akik a pofátlanságot súroló módon tudnak nyomulni szegény utazó leánykákra...az egyikőjüket pl ha csak meglátom már röhögök, és keresem szemmel, hogy ki lesz az "áldozata". Egyszer speciel a mellettem lévő négyes ülésen csevegő három barátnőre nyomult rá, de úgy, hogy a könyvem mögé kellett bújnom, és az ajkamba harapnom, nehogy hangosan felröhögjek, olyan szövegeket nyomott nekik...az volt a vég, amikor megkérdezte, hogy ugye elmúltak e már 18-ak, mert bár szereti a fiatalságot, egy kis mókáért nem kerülne szívesen sittre...szerencsére jött a megállóm, mert addigra majdnem megfulladtam! De persze kisebbségi udvarlástól kezdve ittas humorheroldig mindennel lehet találkozni...
Ha már udvarlás, hagy osszam meg veletek a kedvenc "násztáncomat", ami vonaton esett meg, és aminek rövid szösszenetét már olvashatták ismerőseim a közösségin...az alábbi post volt...
"A tegnapi nap tanulsága:egy csaj csak addig boldog a pasijával,amíg fb posztolni kell azt,ha egy másik srác kérdezi a vonaton tőle,hogy van e pasija,akkor már csak "van is,meg nem is",mert hát borzalmasan rossz kapcsolatban él szegényke...hát kicsi választott el attól, hogy megforduljak és megkérdezzem a drága ismerősömet,hogy akkor 2 napja én láttam e rosszul a tipical "így szeretlek,úgy szeretlek" postot..."
Nagyjából levehető a szitu, a csaj az utazásunk előtti héten még az aktuális pasijával pakolta a képeket az arckönyvre, hogy ilyen, meg olyan szerelmetesek és boldogok, de amikor a vele utazó férfi ismerőse arról kérdezte mi újság vele kapcs fronton, akkor persze a flörtölős, keringőre hívós választ adta, miszerint épp szakításban vannak. Persze a srác nagyon bánta a dolgot, de azért felvetette, hogy beszéljenek és talizzanak, hogy ápolják az ismerettségüket, ha már összefutottak... nekem égett a pofámról a bőr ezt hallgatva, és kb az ajtóba vertem a fejem...2 héttel később aktuális voltam a fodrászomnál, aki amikor meglátott mondta, hogy jót röhögött a kiírásomon, és elmeséltette a sztorit, az egész szalon röhögött, majd kiderült, hogy mind ismerjük az az értelmes lényt, aki majdnem elsőnek lájkolta a róla szóló bejegyzésemet...majd kiderült, hogy azóta azzal a sráccal van, akivel a vonaton tárgyalt. Sok boldogságot az ifjú párnak...:)
Tanulság tehát, hogy vak tyúk is talál szemet! De továbbra is fenntartom, hogy kéne valami szingli vagyok jelzés, ami megkönnyítené a helyzetünket! ;) Ha már nincs lehetőségünk igazán ismerkedni, akkor teremtsük meg magunknak! Tehát Uraim figyeljétek a jeleket, ha egy lány utazás közben direkt rátok mosolyog, akkor jelez felétek! Ne legyetek tutyimutyik! Hölgyeim...ti pedig ha mást nem tesztek, akkor jelezzétek a kiszemelt felé, hogy érdeklődnétek... Ide tényleg nincs jobb tippem. :)
Mindig legyetek nyitottak! Sosem tudhatjátok, hogy hol talál rátok az igazi!
Pusszantás! ;)
