Ennek későbbi bejegyzésnek kéne lennie, mert hát ehhez már az ismerkedés fázisban kell lenni, de most épp erről vannak gondolatok a fejemben...Most ezt valaki nagyon magára fogja venni, de talán elgondolkodhatna az olvasottakon...Egyébként meg pont le van ejtve...
Milyen esélyekkel indulunk az ismerkedésben? Mindenkit megtipornak a korábbi kapcsolatai, főleg ha tényleg fájdalmas véget értek, a kérdés csak az, hogy ezeket hogyan kezeljük. 4 típus van...
1. "leszarom": azok, akikre a legdurvább kapcsolat sincs semmilyen hatással, nincs későbbi kihatása a további kapcsolataira, és az emberekbe vetett bizalmára sem. Nagyjából abban a pillanatban le is zárta a kapcsolatot, ahogy kimondta, hogy vége.
2. realista: megviseli a rossz kapcsolat, a bizalma is enyhül, de nem hagyja, hogy mindenkit a rossz tapasztalatai alapján ítéljen meg
3. szurikáta: rosszul viseli a a boldogtalan véget, bizalmatlan, de annyira még nyitott az emberek felé, hogy felismeri ha valaki méltó arra, hogy mégis próbát tegyen az emberekkel...
4. kagyló: az a típus, aki csalódásai miatt senkiben és semmiben nem képes bízni, még ha az esze azt is súgja, hogy nem olyan a másik, akkor sem nyílik meg, miatta aztán az ember a feje tetejére is állhat...a páncélját az életben nem tudod feltörni!
Tehát ismerkedésnél fel kell mérnünk melyik típussal állunk szemben, mérlegelni, hogy mennyi energiát óhajtunk belefektetni és eldönteni, hogy megéri-e! És persze azzal sem árt tisztában lennünk, hogy mi magunk melyik típusba esünk.
Véleményem szerint a realista és a szurikáta azok, akik a legideálisabbak ismerkedésnél. A "leszarom" típusok sajnos arra is hajlamosak, hogy előző kapcsolataikból semmit se tanuljanak, valamint kapcsolataikat is hasonló mentalitásban kezelik. A kagylókhoz pedig végtelen türelmet és egy pneumatikus ütvefúrót kívánok a próbálkozóknak!
Nekem nemrég beletört a bicskám egy ilyenbe, sajnálatos módon az első szótól az utolsóig az elvárásaiknak megfelelően kell reagálni, különben esélyt sem adnak arra, hogy kiderüljön, vajon mégis megvan e az a bizonyos szikra, ami képes őket felpattintani...
Persze megérthető, hogy a szikrát várja mindenki, és ennek már az ismerkedés kezdeti fázisában is meg kell lennie, nem csak a személyes találkozásnál, de ha halovány szimpátia van, akkor nem lehet, hogy csak homokba dugjuk a fejünket, ahelyett, hogy esélyt adnánk? Mi magunk törekedjünk az arany középútra, tanuljunk a múltunkból, hiszen az formál minket olyanná, amilyenek vagyunk, ne csak a körülmények dobáljanak minket, mint faleveleket a szél.
Ne legyünk papírkutyák (csúnyábbat írtam volna, de visszafog a bennem élő hölgy...), mi vesztenivalónk lehet, ha úgy érezzük, hogy nem egy olyannal állunk szemben, aki tuti a sárba tipor minket, ahogy lehetősége van?! Amúgy meg az első csókban kell benne lennie igazán a szikrának, hú, de nagyot bukhatunk vele...(érezzétek a szarkazmust...)
Pusszantás a Pici Pocótokra! És persze, sose hagyjon el Benneteket a remény! Csak nyitottan! ;)
